A munka gyümölcse

A naplopók 5 típusa – Vigyázz velük!

Szinte minden munkahelyen megtalálhatók az álcázás nagymesterei, akik első osztályúan színlelik a munkavégzést, miközben semmit nem tesznek le az asztalra – magánéletük ügyes-bajos dolgait viszont igen hatékonyan menedzselik, legyen szó romantikus légyottról, szülői teendőkről vagy halasztást nem tűrő önfejlesztésről. Nézz körül jobban, mert könnyen lehet, hogy melletted is épp egy ilyen kolléga „szorgoskodik”! Némelyiküket már akkor felismerheted, amikor állásinterjúra mész, így a Te kezedben a döntés, hogy szívesen együttműködnél-e vele. A helyzet azonban nem mindig ilyen egyszerű…

Ha ádáz tevékenységük a vezetők körében senkinek nem szúr szemet – vagy netán épp egy ilyen hivatásos semmittevő ül a főnöki székben –, bizony túlzottan is dolgossá tehetik a hétköznapjaidat, így nem biztos, hogy szerencsés, ha csak legyintesz és azt mondod: mindenkinek a magánügye, hogy mennyire teszi oda magát a munkahelyén. Ráadásul az, hogy a felelősséget és a munkát előszeretettel hárítják másokra, nem zárja ki, hogy a tiednél magasabb fizetést és jobban csengő pozíciót harcoljanak ki maguknak, ezért még inkább fontos (lenne) hamar képet kapnod arról, hogy milyen is az a munkahely, ahová egy sikeres állásinterjút követően bebocsátást nyertél.

Te is veszélyben vagy?

Kitűnő préda vagy a munkaszínlelés mestereinek, ha azt gondolod, hogy a korábban szerzett tapasztalat és a szakirányú iskolai végzettség határozza meg a fizetés összegét vagy az előléptetés mértékét. Jó, ha tudod, hogy a naplopók tevékenysége még akkor is jövedelmezőbb a tiednél, ha azonos beosztásban dolgoztok, hiszen ők többnyire a saját ügyeiket intézik, míg te tényleg a cég dolgaival vagy elfoglalva – a hónap végén viszont mindkettőtök számlájára megérkezik a fizetés. Ebből a szempontból tehát igaz, hogy a munkaadók jutalmazzák a semmittevő tehetségét, mert elhiszik róla, hogy rengeteget tesz a cég fejlődéséért.

A rossz hír az, hogy általában ez a képesség is velünk született, vagyis egyszerűbb, ha feltérképezed az árulkodó jeleket, és amennyire lehet, visszavered a naplopók “támadásait”. Hidd el, ez sokkal kifizetődőbb, mintha elkezdenél a szerep elsajátításával kísérletezgetni. Ebben nyújtunk most segítséget, mert ha nem dolgozol folyton a kezük alá, még a végén megeshet, hogy tényleg dolgozniuk kell…

1) Akire mindenki felnéz

A munkahelyeden nagy valószínűséggel mindenki őt tartja a legkompetensebbnek, a legügyesebbnek, a legszorgalmasabbnak, pedig nem egyéb, mint a semmittevők egyik legalábbvaló típusa. Nem éri be azzal, hogy mondvacsinált kifogásokkal – tipikus érve a „már így is teljesen el vagyok havazva” – másokra sózza a munka oroszlánrészét, hanem elismerésre is vágyik. Az egyik legfőbb ismertetőjele, hogy a cégen belül különleges védelmet élvez, ezért teljesen fölösleges lázadni ellene. Sőt, talán jobb is, ha nem kezdesz aknamunkába ellene, mert mindenkinek ismeri a gyenge pontját, így azt is tökéletesen tudja, hogy mikor kell felkavarnia az állóvizet, hogy elterelje magáról mások figyelmét. Alapjában véve mindenkivel (túl)kedves és szívélyes, ezzel is jó pontokat szerezve a főnöknél. Hogy még véletlenül se felejtsd el, hogy ő milyen remek szakember, előszeretettel használ idegen szavakat – mint projekt, report, meeting, timing, innováció stb. Két oka is van annak, amiért nehéz őt sarokba szorítani. Az egyik, hogy szinte semmit nem csinál, így lehetetlen tetten érni, a másik pedig, hogy belopta magát mindenki szívébe, ezért nem értenék, mi bajod a bezzeg-gyerekkel. A vezetők gyakran kikérik a véleményét, szívesen bíznak rá fontos feladatokat, amiket aztán mindig az olyanok asztalán landolnak, mint amilyen te is vagy. De ne aggódj, a munka gyümölcsét biztos, hogy ő fogja learatni!

2) Aki nélkül megáll az élet

Leggyakrabban a nagyobb vállalatok íróasztalai mögé fészkeli be magát, itt ugyanis kevésbé feltűnő a gyakori távolléte. Ha valami csoda folytán mégis jelen lenne, gyorsan tesz is valamit, amivel mindenki tudomására hozhatja, hogy fékezhetetlen energiákat fektet feladatai ellátásába – erre a célra legjobb, ha összehív egy értekezletet, vagy körlevében kürtöli szét semmitmondó megállapításait. Amikor szükséged lenne rá, sosem találod a helyén, de legalább saját szemeddel is meggyőződhetsz róla, milyen gondosan körülcímkézte a monitorát a halaszthatatlan teendőivel. Amint visszatér az irodába, megkeres, és mielőtt szóhoz juthatnál, rád zúdítja a panaszáradatot arról, hogy milyen kimerítő megbeszélésen vett részt, amikor az imént kerested. Az év vége a kedvenc időszaka: a céges karácsonyi és évzáró bulik még inkább visszavetik az amúgy is csekély munkakedvét, cserébe viszont “lubickol” az ünnepi rendezvényeken – mindenkivel koccint és bájolog, aztán végigpuszilja még azokat is, akiknek év közben köszönni sem szokott.

3) Aki mindenhez ért

Akkor tud leginkább kibontakozni, ha sikerül vezető beosztásba kerülnie, ő ugyanis még csak meg sem próbál úgy tenni, mintha dolgozna: nem szégyenlősködik azért, mert munka helyett egész nap más dolgokkal foglalkozik. Néha azért elhagyhatja a száját egy-egy megjegyzés, ami arra enged következtetni, hogy olykor mégis dolgozik, így elkerülheti, hogy mások semittevőnek bélyegezzék. Nem fér hozzá kétség, ő igazi életművész, színes egyéniség, aki tele van meglepetéssel: különleges hobbiknak hódol, kóbor állatok védelmez, kristályokat gyűjt vagy megszállottan jógázik. Spirituális elhivatottságát sem rejti véka alá, fontos számára a belső utazás és a művészi önkifejezés. Nem is csoda, hogy ez a sok tennivaló gyakran szólítja el az íróasztal mellől… Nem könnyű fogást találni rajta, viszont könnyen felismerheted, hiszen csak ritkán szenteli a drága idejét munkára, ha viszont dolgozni kezd, nagy valószínűséggel összekuszálja a szálakat.

4) Aki ontja a gyerekeket

Lehet, hogy ezzel csak ő ért egyet, de bizony azt hiszi, hogy többgyerekes anyukaként VIP bánásmódot érdemel a cégnél. A legfontosabb az, hogy a lehető legkevesebbet kelljen dolgoznia – hajlamos arra, hogy akkor is kismamaruhákat viseljen, amikor épp nem hord gyermeket a szíve alatt, így egy pillanatra sem felejtheted el, hogy ő anyuka. Emlékszel, mennyivel gyümölcsözőbben tudtatok együtt dolgozni a többiekkel, amíg szülési szabadságon volt? A nap nagy részében telefonos összeköttetésben áll a bébiszitterrel/a férjével/az anyukájával, kiválóan badge

ugráltatja őket még az otthonától távol is. Miután elrendezte a családi ügyeket, az égre emeli a tekintetét és azt mondja, milyen jó neked, hogy nincs gyereked! Na igen, a cégnél töltött hét év alatt ő ötöt szülési szabadságra használt, így nem is vette észre, hogy közben te is családot alapítottál…

5) Aki mindenki haverja

Ha úgy vesszük, a naplopók közül ez a típus a legártalmatlanabb, ennek ellenére gyakran borsot törhet az orrod alá. Mindezt úgy, hogy látszólag nem okoz különösebb felfordulást – csak arra ügyel gondosan, hogy minden nap az elsők között érkezzen és csaknem utolsóként távozzon. A közbeeső időben nem roppan össze a rá nehezedő munka súlya alatt, ugyanis csaknem nyolc órás kávé-, ebéd-, és cigiszünetet tart.  A kollégák nagy része őt is nagyon kedveli, hiszen mindig kapható egy kis pletykálásra, fejből tudja a mellékeket, az e-mail címeket, ráadásul mindig van nála öngyújtó vagy aprópénz, így kellemes hangulatban lehet vele dohányozni és kávézni. Azt észrevetted már, hogy bármikor mész, mindig ott találod a kávéautomatánál? A hidegzuhany valószínűleg akkor ér majd, ha fizetésemelést kérsz és visszautasítanak. Nem csak a cég anyagi helyzetére hivatkozva, hanem azért is, mert a napokban ígértek prémiumot mindenki haverjának. „Olyan kitartóan dolgozik – mondja a főnököd –, amikor megérkezem az irodába, már rég itt van, és mindig ő megy el utoljára, úgy sajnálom szegényt.” Te pedig sajnálhatod magadat, amiért olyan ritkán iktatsz be kávészünetet!

Ez a poszt a Marie Claire magazin 2008. szeptemberi számában megjelent írásom alapján született.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!